Margitsziget legyőzése, avagy Nagyi elkezdi az elejétől

Kedves érdeklődők!



Első blog bejegyzésem következik, és annyi mesélni valóm van, hogy nem is tudom hol kezdjem.

Kezdem tehát az elején. Miért a futás, és mi vitt rá, hogy ilyen célokat tűzzek ki magam elé?

Hogy őszinte legyek a futásra először kompromisszumos választásként tekintettem, hiszen olyan sportot kerestem, ami olcsó, bárhol végezhető (sokat utazom) és nem igényel partnert (legtöbbször egyedül utazom). A kedvenc sportjaim, az evezés és a squash tehát kiesett a kosárból, hiszen se squashpályát se hajót nem tudok magammal vinni, a folyóról már ne is beszéljünk. Fontos volt a rendszeresség, hiszen számomra a sport célja leginkább az egészségfejlesztés, megőrzés. Tehát valamilyen aerob sport jön szóba. Biciklit megint csak nem tudok a repülőn szállítani minden alkalommal, és az úszómedence sem fér bele a kézipoggyászomba. Marad hát a futás, amihez nem kell más, csak egy pár jó futócipő (erre majd visszatérünk), némi sportruházat és egy MP3 lejátszó, mert azért lássuk be a futás anélkül unalmas sport…

Már tavaly ősszel elkezdtem futkorászni és beszereztem hozzá egy futócipőt, ami sajnos a tapasztalatok híján, nem igazán bizonyult alkalmasnak a későbbiekben, de kezdetnek jó volt. És megindult a tréning első fázisa: A fittség fejlesztése.


1. fázis. A fittség fejlesztése.

Felszerelkezve a futócipőmmel, a rövidnadrágommal és másfél órányi Rock and Roll zenével, nekivágtam a Margit-sziget kör lefutásnak. Háááát, a harmadik számnál már levegőt sem kaptam, nem hogy futni tudjak. Sétálva hallgattam tehát tovább Elvis Jailhouse rock c. számát és a többit is, de a szigetkört azért végül is tejesítettem több, kevesebb futással. Másnap ugyan az izomláztól lábra állni is alig tudtam, de 2 nap múlva újabb kísérletet tettem a szigetkör lefutására. Amikor a szusz visszatért belém mindig folytattam a futást. Ezúttal már kb. a felét lefutottam igaz legalább 5-6 sétával megszakítva. És így tovább… 4 hét múlva már az egész szigetkört egyben lefutottam, sőt néhány nénikét még le is hagytam… Komoly sikerélménynek könyveltem el…


Tapasztalatok az 1 fázisból:

• A sikerért meg kell szenvedni, DE gyorsabban jön, mint az ember várná. 10. alkalom után már semmilyen nehézségem sem volt 30 perc folyamatos futás alatt és az izomláz a negyedik edzés után megszűnt.

• A megfelelő tempó kiválasztása a legnehezebb. Az ember az első alkalmakkor túl gyorsan fut, mert még nincs kifulladva, még nincs tapasztalata a saját teljesítőképességéről, az izmok pedig látszólag bírják (ők csak később az izomláz által tudatják az emberrel, hogy „bocsi, de ez sok volt”)

• A távolságból VAGY az időből sosem, a sebességből lehet kompromisszumot kötni. Gyalogolni, ha az ember úgy érzi, hogy az szükséges a folytatáshoz, mindig lehet.

Az orvos szemével:

Mi is történt tehát ez alatt a négy hét alatt? Mit jelent az, hogy edzettebb lettem aerob szempontból?

• Első és legfontosabb változás: Szív és érrendszeri átalakulások.

1. A szív képessé válik egy összehúzódás alatt több vért pumpálni (szakszóval növekszik a pulzustérfogat) ezáltal az egy perc alatt pumpált vérmennyiség is (perctérfogat). Egy idő után a szív alacsonyabb pulzusszámmal is ki tudja elégíteni az izommunka oxigénigényét. Ez azért jelentős változás, mert a mellkasi szorítóérzés a szív oxigénhiányának jele. Minél gyorsabban ver, annál kevésbé hatékony a szív saját vérellátása. 140/perc alatti pulzussal a szív kényelmesen elműködik órákig is. A felett azért már problémás, bár ez persze egyénenként változó érték.

2. Az izomszövetben a kapillárisok száma radikálisan megnövekszik, vagyis az izom átáramlása sokkal hatékonyabbá válik . A pumpált vér ezentúl az ember agya helyett az izmokba jut. Kifejezetten jó érzés volt, amikor a futás abbahagyása után azt éreztem, hogy a combom lüktet az agyam helyett az 5. futás körül. Ezek a változások, ha az ember következetesen végzi a sportot igen hamar, 10-15 30-40 perces aerob edzés után bekövetkeznek .

• Második: Az izom energiafelhasználása hatékonyabbá válik. Az aerob és az anaerob energiatermelés hatékonysága igen különböző. Amíg az izom nem kap elég oxigént a fent említett okokból, az izom kénytelen a cukor (vagy annak izomban tárolt formája a glikogén) tejsavvá alakításából energiát nyerni. Ez a művelet viszont igen pazarló energiatermelő folyamat és gyorsan ki is merül. Mit is jelent ez? A biokémiai energia alapegysége az ATP molekula. 1 glukóz molekula tejsavas erjedése 2 ATP-t termel, amíg ugyanannak a molekulának az oxidációja során 36 ATP keletkezik. 1800%-os hatásfok növekedésről beszélünk rövidtávon…

• A keringés javulása az izmokban azt is jelenti, hogy a májban raktározott glikogén is azonnal hozzáférhetővé válik az izomzat számára, tehát már futás alatt az izmok a magukban tárolt energia sokszorosát tudják hasznosítani. Nem kell ahhoz megállni és várni, hogy az izomzat energiaraktárai újra feltöltődjenek…


Hogyan éltem meg én a fejlődést:

• Úgy aludtam minden egyes futás után, mint egy kisded. Nem okozott gondot az elalvás, nem zavartak a kusza, megoldatlan problémák esténként. Reggelente kipihentebben ébredtem.

• Ha futni kellett egy busz után nem voltak szorító mellkasi fájdalmaim.

• Jó érzéssel töltött el, hogy képes vagyok lefutni egy szigetkört minden komolyabb megeröltetés nélkül. És ami a legfontosabb: Jól esett, hogy tudom, aktívan teszek az egészségemért…

• A szexuális teljesítménynövekedést itt most talán nem kellene részleteznem…

To be continued…