Megnéztem ezt a kisfilmet és nagyon megérintett.
Eszembe se jutottam(!), az én utolsó tíz évem meg sem fordult a fejemben, hanem a szüleimre gondoltam. Az ő utolsó tíz évükre. Rá tudnám venni őket, hogy többet mozogjanak?
Azt, hogy én szeretek sportolni és rendszeresen időt szakítok rá, azt biztosan jó részt nekik köszönhetem. Hiszen gyerekkorom óta fontos része az életemnek a mozgás, és ha ők nem visznek el, nem fizetik ki a tagdíjat, nem támogatnak és bátorítanak, akkor biztosan nem így alakul, nem válik szerves részévé az életemnek, remélem mindvégig. Tehát a magam aktív utolsó tíz évében (is) mindenképpen jócskán benne vannak/lesznek ők. Én benne tudnék-e lenni az ő aktív idősödő életükben?
Hogy a gyerekeinket sportolni visszük, az is sokunknak fontos és szinte természetes... Talán sikerül megalapozni náluk is a mozgás szeretét, talán ráéreznek a sport örömére. De vajon én mit tehetek az idősödő, - és hál’Istennek - egészséges szüleimért? Tehetek-e értük valamit ez ügyben? Küldjem el ezt a linket, vagy az egész kis írást és vegyek mellé egy uszoda-bérletet? (Anyukám nem szeret fürdőruhában mutatkozni, apukám nem szereti a hideg vizet – uszoda bérlet kilőve.) Vagy nordic –walking felszerelést? Vagy használnák, vagy nem. Hívjam őket sokat sétálni, kirándulni – ez talán jó ötlet. Vegyek nekik biciklit? Vagy szoba biciklit? Nem, nem az igazi egyik sem.
Azért nehéz, mert olyasmit kell kitalálni, amit élveznek, amit jól esik csinálni, ne kötelességből sportoljanak,
hanem mert örömet okoz. A gyerekek sem azért mozognak, mert egészséges, hanem mert jó! Na, most ha már nehezebben mennek azok a mozdulatok, amelyek mindig is könnyedén megvoltak, ha már lassabb, merevebb minden mozdulat; fáradékony és légszomjjal küzd, akkor egyre kevésbé esik jól a sport.
Mi a megoldás? Van jó ötletetek? Én még töröm a fejem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése